Chapter 1.
Sziasztok!
Meghoztam
az 1.részt,remélem tetszeni fog! :)
Willow
Volt egy időszak,amikor még hittem
a reményben,azután minden megváltozott.Tudtam,hamarosan nem fogok tudni érezni
és szeretni sem,végem lesz.Gondolatban mindig máshol jártam,nem itt,ebben a
nyomasztó világban.
Az életem megváltozott,miután
megtudtam,hogy beteg vagyok.Meg fogok halni.De,már beletörődtem...elfogadtam a
sorsom.
Kötelezőnek éreztem,hogy azt
mutassam:erős vagyok.Milliónyi érzés,ami szétmart belülről,mint ha egy tört
szúrták volna bele a szívembe.Arra kényszerültem,hogy mindent feljtsek
el,minden emlékdarab széthasadt és csak a mában éltem.
"Félek a
jövőtől..."suttogom magam elé
"Én itt vagyok,vigyázok
rád!"jelenti ki a számomra legfontosabb ember
Karjai közt,mindent
elfelejtek,mint ha,csak én és ő léteznénk a világon.Szorosan hozzábújok és
mélyen beszívom férfias,de kellemes illatát.Nem zavartatja magát,közelebb hajol
és lágyan megcsókol,amit nem bánok.
"Le fogsz esni"kuncogok
fel,utalva arra,hogy épp egy kórházi ágyon fekszünk,ami csak egy személyes.
"Inkább én,mint te"nevet
fel halkan,majd kisimítja egyik rakoncátlan tincsemet az arcomból.
Mosolyogva gondolok vissza,amikor
először találkoztunk;nem éppen lehetett barátságosnak nevezni,ahogy
egymásra néztünk.De aztán,minden megváltozott...
Visszaemlékezés:2011.december
23-24
Unottan pengetem a
gitáromat,amikor rezegni kezd a telefonom.Sharon hív.
"Wáá"sikít bele a
készülékbe,mire ijedten ugrok fel.
"Mi
az?Jól vagy?"S figyelmen kívül hagy,és tovább sikítozik,ebből
megállapítom,hogy valaminek nagyon örülhet...
Kezdem
unni,ezért sóhajtva kinyomom a telefont,ami pár másodperc múlva újra megszólal.
"Lenyugodtál?"kérdezem
kételkedve,még mindig a fejemet fogva.
Miután
Sharon elmagyarázza,hogy meghívták őt moziba;mondván,menjek vele.Magyarázni
kezdek,hogy nélkulem is el tud menni megnézni egy filmet,azután megtudom,hogy a
suli legmenőbb fiúja hívta el.Na,akkor hevesebben kezdek el tiltakozni.
"Kérlek"húzza el az 'e'
betűt.
Vonakodva,de belemegyek,de előbb
megígértem vele,hogy,ha forrósodik köztük a levegő,én lelépek.
Fújtatva lerakom a telefont,majd
feltépem az ajtót és leigyekszek a lépcsőnk.
"Apa!"bekukkantok a
nappaliba,de nincs ott,majd meghallom a hangját a konyhából.Köhécselve
dülöngélek a sarkamon,mire az apukám megfordul...egy késsel a kezében.
"Úristen!"ugrok meg,mire
az előttem álló férfi jóízűen felnevet.
"Khm...szóval.Azt szeretném
kérdezni,hogy elmehetnék-e holnap Sharon-nal a moziba"krákogok.
"Nem"vágja rá azonnal
"Hogy?De,miért?"meredek
rá dühösen,bár magamban hálálkodok neki.
"Mert,holnap karácsony és
vendégeket várunk"mondadója közben a konyhapulton lévő zöldségeket
szeleteli fel.Nem lennék szívesen a helyükben...
Örömöm kimutatásával küszködve
veszem elő a telefonomat,majd tárcsázom a barátnőm számát.
Fél óra beszélgetés
után,megállapítjuk,hogy hülye ötlet volt a mozi-randi,és S-t se engedik el.
"Nem baj...Úgy sem szeretném
azt,mint a filmekben.A két legjobb barátnő összeveszik egy pasi
miatt..."érzem hangján,hogy vigyorog.
"Túl sok szappanoperát
nézel"állapítom meg,mire mindketten nevetésben törünk ki,mint ha,még
mindig önfeledt gyerekek lennénk.
Másnap
kómás fejjel a fürdőbe csoszogtam,kellett nekem sokáig fent lenni.Megnyitom a
csapot,majd hideg vizet fröcskölök az arcomra,így máris jobban érzem
magam.Fütyörészve visszasétalok a szobámba és a szekrényben kezdek el
kutakodni.Találomra kiveszek egy fekete csőgatyát és egy fehér pólót,a felsőt
gond nélkül fel tudom venni,viszont a nadrággal meggyűlik a bajom,ugyanis a fél
lábamon ugrándozva próbálom felhúzni;ami pár pillanat múlva sikerül is.
Bemegyek a
konyhába egy friss,meleg teáért,apát viszont nem találom sehol.Biztos,a sarki
boltba ment el,mert készülnie kell az estére...pff.
Biztos
valami agyament nő lesz,utálni fogom,mint a többit;egyik sem pótolhatja anyát,ő
pótolhatatlan...
A
konyhaszekrénynek dőlve szürcsölgetem a teát és gondolkozok,amikor megszólal a
csengő.
Morogva a
bejárati ajtóhoz lépek,majd kitárom,készenlétben arra,hogy leüvöltsem azt,aki
ilyenkor zavarni mer.
Kikerekedett
szemekkel nézek végig a gyerekkori legjobb barátomon,aki megállás nélkül
vigyorog.Zöld íriszei kíváncsian,mégis bűnbánóan méregetnek,én pedig
megállás nélkül pislogok.
"Ha-Hazza?!"dörzsölöm
meg látószerveimet.
Mosolyogva
kitárja karjait,én pedig nem tudok uralkodni érzéseimen,szorosan
hozzábújok.Mélyeket szippantok illatából,amit oly' rég éreztem,nagyon
hiányzott...
"Hiányoztam?"kuncog
fel,arra utalva,hogy 10 perce azt ajtóban állva ölelkezünk.
Pár perc
múlva,már a nappaliban ülünk és érdektelen dolgokról beszélgetünk.
"Amúgy,hogy-hogy
itt vagy?"merül fel bennem a kérdés
"Az
úgy volt,hogy..."és mesélni kezd,ami kb. arról szól,hogy szakított a
barátnőjével,összeveszett a szüleivel és szállás reményében jött hozzánk.
"Értem
én.Nyugodtan itt maradhatsz,és szerintem apa is belemegy majd,ugyis ti voltatok
a legjobb haverok..."tömök egy nagy adag mogyorót a számba,aminek
következtetében,úgy nézek ki,mint egy mókus.
"Látom,te
nem változtál"kuncog Harry
"Te
se,bongyorka"idejét éreztem annak,hogy fussak,ugyanis nem szereti,ha rajta
szórakoznak.
Már az egész házat
körbefutjuk,amikor két erős kezet érzek meg a derekamon,ami pillanatok alatt
leránt a földre.Fájdalmasan felnyőgök,majd mégegyszer,mert Hazz ráül a
csípőmre.
"Akarsz még velem
szórakozni?"húzódik gonosz mosolyra a szája.
"Ja"elkezdek
kalimpálni alatta,reménykedve,így ki tudok szabadulni,reménytelenül.
"Rossz
válasz"hirtelen elkezd csikizni,én pedig alatta szenvedek és majdnem
megfulladok a sok nevetéstől.
"Oké!Te...te
nyer...tél"kapálódzok össze-vissza,mire abbahagyja kínzásom.
"Megjöttem"hallatszik
az ajtó csapódása,majd apa jeleneki meg,aki összezavarodva végignéz rajtunk.
"Segíts!"nyöszörgök
"Szia
Scott!"üdvözli Harry,mint ha semmi se történt volna.
"Harold,azonnal
szállj le a lányomról"szól rá erélyesen apa,de szája sarkában ott bújkál az a titokzatos
mosoly.
"Igenis,Uram!"somolyog
a még mindig a rajtam ülő fiú.Kihasználva a figyelmetlenségét,legurítom
magamról,majd győztesen vigyorogva beleboxolok a levegőbe.
"Ezt
neked,bongyor!"öltöm rá nyelvem,mire ő is ugyanezt teszi.Kezemet nyújtom
neki,és felsegítem.
"Lenne
egy kérdésem..."szólal meg apa,majd látva a kíváncsi
tekintetünket,folytatja"Harry,mióta tartózkodik a házunkban?"
Hazz ismét
magyarázni kezd,ami én nem hallgatok meg,inkább bemegyek a konyhába egy pohár
vízért.Miután megiszom,visszamegyek a nappaliba,ahol furcs látvány fogad...Az
apám és legjobb barátom Xbox-on öldöklik egymást.Nincs ellenemre,de az,hogy
engem kihagynak...felháborító!
"Ott
van,bukj le!"figyelmezteti apa Harry-t.Érdeklődve vezetem tekintetem a TV
képernyőjére,ahol éppen brutálisan gyilkolják egymást fegyverekkel.Sóvárogva
nézem tovább a műsort,amikor csengetnek,persze,hogy nekem kell kinyitnom az
ajtó...A küszöbön a didergő Sharon áll,nem is kell momdanom;mindjárt megfagy.
"Mi ez a
hangzavar?"ráncolja szemöldökét
"Ja,csak apa új játcótársat
talát magának..."morgom
"Lecserélt,mi?"nevet fel
S
"Nem
is akárkire..."engedek el egy Evans mosolyt"A híres Styles
gyerekre."emelem feljebb a hangok,hát ha meghallja az említett személy,de
nincs szerencsém...
Sharon lerúgja magáról a
cipőt,majd követ engem a nappaliba,ahol;míg ő ledöbbenve áll,én vágyakozva
nézem a Tv képernyőjét.
"Hé,jött egy
vendég!"állok a játszó páros elé és integetni kezdek.Mivel nem figyelnek
rám és inkább jobbra,vagy éppen balra hajolva folytatják tovább
tevékenységüket,ezért szemforgatva kihúzom a kábelt a készülékből.
"Naa!"szólalnak fel
"Ugyan,szerintem jól
cselekedtél"horkant fel a várakozó barátnőm.Igen,ő ellene van,ezeknek az
'agysejtromboló' játékoknak...
"Oh,szia Sharon!Mikor
jöttél?"vakarja tarkóját apa,majd pislogva a karórájára néz"Jajj,még
meg kell csinálnom a vacsorát..."azzal eltűnik a konyhában
"Mi
van apáddal?"bök ujjával a konyhaajtó felé Sharon
"Meghívott
valami nőt vacsorára,de pont karácsonykor?!"fújtatok,mint egy dühös bika
"Willow,ez
nem a világ vége...lehet,hogy egy kedves,érzéki nő toppan majd be az
ajtón"próbál nyugtatni Harry,nem sok sikerrel.
"Khmm...khmm"ránt
vissza a valóságba S köhögése,ami egyáltalán nem nevezhető
természetesnek"Te,ki vagy?"néz egyenesen Hazza-ra
"Én
Harold Edward Styles vagyok,engedelmeddel"feláll a kanapéról,majd
megcsókolja Sharon kézfejét,aki kuncogva elpirul.
Fintorogva
bámulom a jelenetet,majd megrázom a fejem elhesegetve a rossz gondolatokat.
Egy óra
elteltével,ma harmadjára hallom a csengőt,de apa gyorsabb és szalad ajtót
nyitni.Mélyeket lélegezve próbálom nyugtatni magam,bár még mindig feszült
vagyok.Léptek zaját hallom,amikor belép három ember a helyiségbe,én pedig
sokkoltan tátogni kezdek,majd szembesülnöm kell egy ténnyel,amit apa
elfelejtett megemlíti...
